Én elég eleven gyerek voltam, és ami a mai napig is megmaradt, felnőttként, a makacsságom. Nem igazán tudtak engem rávenni semmi olyanra, amit én a fejembe vettem hogy nem szeretném vagy rossz – természetesen bizonyos kereteken belül. Mondjuk édesanyám egészen hat éves koromig nem tudott rávenni hogy megkóstoljam az almát, még akkor sem, ha zsarolni próbált vagy fenyegetett vele. Mindig csellel, másnak hívva etette meg velem, kifejezetten más formára vágta, hogy még véletlen se ismerjem meg. Persze úgy nagyon szerettem. Amikor azonban már iskolába mentem, hat évesen, el kellett mondania, hogy valójában én nagyon szeretem az almát, hiszen majdnem minden nap eszek is belőle, csak valami teljesen más dolognak hívom, mert egy kis cselhez kellett folyamodnia.
Ott pedig valami teljesen megváltozott, és onnantól gyümölcsöt gyümölccsel akartam enni. Emlékszem, hogy édesanyám rengetegszer reszelt nekem almát, és facsart különböző leveket. A gyömbér és a cékla pedig nem hiányozhatott egyetlen őszi és tavaszi szezonból sem, hiszen immunerősítése zseniális volt, felbecsülhetetlen védelmet adott számomra. Én tényleg szinte sosem voltam beteg.
Felnőtt koromra két dolog maradt meg mindebből. Továbbra sem igazán lehet engem rávenni ész érvekkel valamire, amit nem szeretnék kipróbálni és nem feltétlen kötelező, illetve hogy imádom a gyümölcslevek ízét a mai napig. Na nem ám akármelyiket, hanem csak a minőségit. Jelenleg találtam egy kedvencet, amitől nem tudok elpártolni, hiszen a simigyümölcslevek hihetetlen finomak és lehet neten rendelni belőlük. Engem levettek a lábamról és nagyon egészségesek. Nem utolsó sorban pedig lehet cékla-alma levet kapni náluk, ami nem csak a gyerekkorom idézi fel bennem, de hihetetlen egészséges is egyben.